Hősök nyomában – Noé és a vízözön

Ádámnak és Évának először két gyermeke született. Az egyik szívében irigység lakozott, gőgös és rosszindulatú volt. Őt Káinnak hívták. A másik fiút, aki szelíd és jószívű volt, Ábelnek nevezték. A gonosz testvér egy alkalommal megtámadta és megölte fivérét.

Később Káin leszármazottai szaporodtak el a Földön. Ők tudomást sem vettek Istenről, loptak, csaltak, hazudtak és az erőszaktól sem riadtak vissza. Isten, ezt látva, megharagudott az emberekre. De az első emberpárnak született még egy Széth nevű fia is, s az ő egyik leszármazottja Noé volt. Amikor egy nap Noé a földeken dolgozott, az Úr így szólt hozzá:

  • Az emberek gonoszak lettek. Ezért özönvizet zúdítok a Földre, hogy elpusztítsam Ádám fiait és minden élőlényt. Te pedig építs fából egy bárkát magad és családod számára! Gyűjts össze elegendő élelmet, és vigyél magaddal minden állatfajból egy párat, egy hímet és egy nőstényt!

E szavak hallatán Noé nyomban munkához látott. Amikor a szomszédai észrevették, hogy min szorgoskodik, kinevették és gúnyolódni kezdtek:

  • Miért építesz hajót ilyen száraz vidéken, talán elment az eszed?

Ekkor Noé elsorolta mindazt, amit az Úr mondott neki, de az emberek nem hallgattak rá. Amikor a bárka elkészült, Noé családjával együtt beszállt, és nyitva hagyta az ajtót az állatok számára. Jöttek is sorjában a legapróbb rovartól a legnagyobb elefántig, minden állatfajból egy pár. Amikor már mindenki a bárkán volt, bezárták az ajtót.

Hetednapra megérkezett az özönvíz. Negyven nap és negyven éjjel egyfolytában zuhogott az eső. Elborított minden szárazföldet, és elpusztított minden növényt és állatot. S a bárka csak lebegett a víz felszínén úti cél nélkül.

Egy szép napon aztán elállt az eső, és a hatalmas építmény megfeneklett az Ararát-hegy csúcsán. Noé ekkor már biztos volt abban, hogy az Isten megmentette őket, de hogy meggyőződjön erről, kinyitotta az ablakot, és kieresztett egy hollót. A madár azonban hamarosan visszarepült, mert nem talált szárazföldet, ahová fészket rakhatott volna.

Így történt ez másodszor is, de a harmadik alkalommal már nem tért vissza a holló. A bárka népe ujjongott a jó hír hallatán, de a hajó végleges elhagyására még várniuk kellett.

Hét nappal később egy galambot bocsátott útjára Noé, de az visszaállt, mert a föld nagy részét még mindig víz borította és lakhatatlan volt. Egy hét múltán újra kiengedte a galambot, s az olajággal a csőrében tért vissza.

  • Örüljünk, testvéreim, mert ez annak a jele, hogy a vizel lassan visszahúzódnak medrükbe, és hamarosan elhagyhatjuk a bárkát!

Amikor a föld teljesen felszáradt, s a galamb sem tért vissza többet, az Úr így szólt Noéhoz:

  • A világ megtisztult bűnétől, menjetek ki a bárkából!

Ekkor Noé a családjával és az állatokkal együtt elhagyta a bárkát. Első dolga az volt, hogy oltárt épített és hálát adott Istennek a megmenekülésükért.

Isten Noé hűségét látva így szólt:

  • Megígérem, hogy soha többé nem büntetem meg ilyen súlyosan az embereket, és megőrzöm a földet a világ végiég! Ezután mindig lesz vetés és aratás, nyár és tél, nappal és éjszaka.

Majd megáldotta Noét és családját, s ígéretének biztosítékául egy csodálatos szivárványt vont az égre. Így lett a szivárvány annak a szövetségnek a jelképe, amit az Úr az élőlényekkel kötött. Noé és családtagjai pedig szétszéledtek, gyerekeket nemzettek és benépesítették a Földet.

1 Like

Comments: 0

There are not comments on this post yet. Be the first one!

Leave a comment