Az új naptár Krisztus születésével kezdődik

525, Róma. Dionysius Exiguus szerzetes újraszámítja a naptárt. Krisztus születésének éve nemcsak történeti-teológiai, hanem naptári szempontból is első ízben az idő középpontjába kerül. De az új időszámítást a nyugati világ csak az évezred vége felé használja.

A középkor kezdetén a különböző időszámítások alapos zűrzavart okoznak. Bár addig a Julianus-féle holdnaptár a hétnapos héttel az egyházi év számára használhatónak bizonyult, de az abszolút időszámítás kezdete ingadozott.

Sokféle modell vetélkedett egymással:

  • A „római korszakot” a korai középkorig alkalmazták. Kiindulópontja Róma város alapításának éve, 755/752 Krisztus születése előtt.
  • A római provinciákban a Római Birodalomban való betagozódás volt az időszámítás kiindulópontja.
  • A középkorban használatban volt a világi uralkodók vagy a pápák hivatalba lépésének évei szerint való számolás.
  • A korai egyházban Diocletianus császár uralkodásának kezdete (284.  VIII. 29.) volt kezdőpontként használatos.

Amikor Dionysius Exiguus (kb. 470-545) szkíta szerzetes a következő év húsvétjának előzetes kiszámításához az időszámítás biztos kezdőpontját keresi, nem akar a gyűlölt, keresztényüldöző Diocletianus római császárra hivatkozni.

Ehelyett visszamegy az időben Jézus születéséig, amely az ő számításai szerint Róma város alapításának 753. évében, december 25-re esik.

Dionísius Exiguus

A „Krisztus megtestesülése” szerinti számítás a dionysiusi húsvéti táblák révén 525-től (más források szerint 532-től) gyorsan elterjed. De más számítások változataként csak később válik általánossá.

Elsőként Willibrord (658 körül-739), a frízek térítője ismeri fel egy egységes keresztény időszámítás missziós szerepét. Így elképzelhető, hogy ez az időszámítás az egész Német Birodalom megtérítése során az 1000. évig érvényben volt.

Reményeink kezdete

Dionysius Exiguus szerzetes a húsvét időpontjával kapcsolatos számításait kísérő írásában megindokolja új időszámítását. Ez egy további lépést jelent, amely a kereszténységet a nyugati világ szellemi központjává teszi.

„Mivel a Szent Cyrill első ciklusa Diocletianus után a 153. évben kezdődik és a 247. évben végződik, a mi ciklusunkat nem akartuk ennek a […] keresztényüldözőnek az emlékéhez kötni, hanem feltettük, hogy kezdetként az időt évek szerint jegyezzük fel a mi Urunk, Jézus Krisztus születése óta, hogy reményeink kezdete ismert legyen nekünk, és az emberiség újjászületésének oka, azaz Megváltónk szenvedése, világosabban szemünkbe tűnjék.”

1 Like

Comments: 0

There are not comments on this post yet. Be the first one!

Leave a comment