A keresztény egyházi év ünnepei

A húsvét az egyházi év első rögzített dátuma. A 325-ös niceai (nikaiai) zsinat óta a nyugati egyházban a húsvétot egységesen a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnapon tartják. Ha a holdtölte éppen vasárnapra esik, az ünnep a következő vasárnapra kerül. A húsvét előtti böjtölés is hamarosan megjelenik mint szokás: 340-ben már 40 napig tart.

A 4. században alakul ki a „nagyhét” – virágvasárnap és húsvétvasárnap között – sajátos ritmusa: csütörtökön úrvacsoraünnep (zöldcsütörtök), nagypénteken pedig áldozás nélküli mise.

A pünkösdi időszak (pentekoszte), az öt héti tartó örömünnep húsvét után az utolsó pünkösdi vasárnappal éri el csúcspontját. A mennybemenetelt (felemeltetetés napja) a 4. században teszik át véglegesen a húsvét utáni 40. napra.

A 4. században alakul ki a karácsonnyal együtt a máig is használatos egyházi év, amit az elkövetkező időkben sokszor kiegészítettek. Jézus születésének dátuma körül is heves vita bontakozott ki: Kis-Ázsiában már a korai időkben is január 6-án ünnepelték az „Úr megjelenését” (epifánia). (Magyarországon ezt a napot vízkeresztnek vagy a háromkirályok ünnepének nevezik). Ezzel szemben Róma és a birodalom nyugati része december 25-én ünnepelte a karácsonyt. Emellett szólt az a gyakorlati érv, hogy egybeesett a téli napforduló pogány megünneplésével, amelyen Mithrasnak, a napistennek áldoztak. Ezt a napot választva nemcsak Krisztus emberré válása kapott még nagyobb hangsúlyt, hanem azt is jelentette, hogy Jézus a pogány istenek fölött is győzelmet aratott. 325 után mindenhol meghonosodott a december 25-i dátum: ez is mutatja a kereszténység győzelmét és államvallássá emelkedését.

A karácsony előtti időszakban is böjtöltek a keresztények, a 6. századtól kezdve már csak a négyhetes advent idején.

2 Likes

Comments: 0

There are not comments on this post yet. Be the first one!

Leave a comment